Ez a túra is véget ért
Esős reggelre ébredünk, utazáshoz pont alkalmas. Vonatunk aktuális késése két óra, kétséges az Avala elérése. A tétlenséget képnézegetéssel és beszélgetéssel próbáljuk oldani. Valahol Újvidék és Szabadka között az ablakon kifelé bámuló lengyel lány, egyszer csak felsóhajt: Jaj milyen szép ez a végeláthatatlan kukoricaföld. Bálinttal nehezen térünk napirendre e fölött. Nemrég az osztrák srác, most ő, itt valami ármány van.
Szabadkáig négy órára nő a deficit, az Ivó Adriccal fog Pestre menni a szerelvény. Egy óránk van áttekerni Kelebiára (kb. 25 km). Leszálláskor egyből megcsap a perzselő forróság. Nem lehet melegebb, mint a tengerparton, de úgy érződik. Vásárolunk sárgadinnyét, mogyorót, de a lángosos már megint zár, és nincs semmije. Bureket szerzünk helyette, aztán beletaposunk a pedálokba.
A határon meglehetősen nagy a sor, de pofátlanok vagyunk, és előbbre megyünk. Ne vegyenek már egy kalap alá az autósokkal, közel sincs annyi átvizsgálni való rajtunk. Nincs is gond, hamar átlépünk.
Feltűnően könnyű síkon haladni, a bekötő úton úgy 30-al döngetünk. 20 perccel a hivatalos indulás előtt az állomásra érünk, a vonat még a kanyarban sincs.
 |
| Matatás Kelebián (Fotó: Őrsi Bálint) |
Míg várakozunk, megérkezik az Ivó Adric kalauza, aki foghegyről odaveti nekünk, hogy mi erre nem szállunk föl, mert ez nemzetközi, majd a nem sokkal azt követő személlyel jöhetünk (2 órával később). Márpedig mi ezzel megyünk! Bejönnek a vagonok, rendezgetik őket, és rátolnak az elejére 3 Román IC kocsit.
 |
| Szerelvény Kelebián (Fotó: Őrsi Bálint) |
A legelsőbe felszállunk, és szépen kikötözzük a bringákat. Ez a rész nem lépte át a határt, tehát nem nemzetközi. Szerelvényünk az Avaláról lemaradt vagonokkal együtt 13 kocsisra duzzadt. Tán félúton lehetünk, mikor ideér a kalauz. Vitatkozunk vele egy darabig, nem firtatjuk, hogy igaza van, de nincs más amivel hazajuthatnék. Ő sem szőrös szívű, látja, hogy nem szánt szándékkal szórakozunk vele, békén hagy minket. Unalom ellen evészetbe fogunk, és elszámoljuk a költségeket. Bálinttól Pesterzsébeten búcsúzok, megyek tovább a Keletibe, nagyjából másfél óra késéssel.
 |
| Búcsú Pesterzséb |
Elérem az utolsó gyorsot, az Amicust, 13 Cseh vagonnal. Annak ellenére, hogy nemzetközi, van rajta kerékpárszállító vagon. Tehát van megoldás. Örülnék, ha elterjedne a gyakorlat.
Ez a hosszú vonatok és késések napja. Jó 20 perc deficittel gördülünk ki, ami Győrig tovább nő. Kitekintek az ablakon, és eszembe jut, induláskor hegyeket láttam itt, most csak dombok vannak.
-VÉGE-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése